Bemutatkozott a Nagyszínpad

Az első nap délutánján a Mahala Rai Bandának és a Parno Grasztnak köszönhetően a cigányzenéké volt a főszerep a fesztivál legnagyobb színpadán. Este az Asian Dub Foundation, majd a Kiscsillag játszott, végül a napot a My Chemical Romance frenetikus rock show-ja zárta.

Elsőként a román Mahala Rai Bandának kellett bejátszania a Telekom Nagyszínpadot. Keleti szomszédaink nem ijedtek meg a kihívástól, hanem komoly erőkkel készültek a megmérettetésére, és már a kezdés előtt negyed órával felsorakoztak a backstage-ben, izgatottan várva a pillanatot, hogy délután négykor végre színpadra léphessenek. Talpig feketébe öltöztek, de nem gyászmenetet tartottak, hanem modern és autentikus balkáni cigányzenéikkel mozgatták meg a VOLTosokat. Az általuk szervezett balkáni körúton bejártuk Moldovát, Törökországot, Szerbiát, Bulgáriát, andalogtunk egy kicsit a Fekete-tenger partján, és Bukarest szegénynegyedeiben is tábort vertünk, hogy feltöltődjünk friss balkáni zenékkel. Legjobban a koncert közepén megszólaló Red Bula ízlett a kezét végig égimádásban tartó közönségnek, de az is egy különleges pillanat volt, amikor a kilenctagú banda Rachid Taha egyik számát, a Ya Rayahát adta elő, saját képére formálva a rai zene szultánjának világát. A vonós és rézfúvós zenei tradíciókat fantasztikusan ötvöző együttes egy órán keresztül játszott a hőségtől, illetve a jó hangulattól megrészegült közönségnek, bemutatkozó VOLTos koncertjével pedig egyértelművé tette, hogy jelenleg ők Románia egyik legszórakoztatóbb bandája.

A Mahala Rai Banda után a kilencfős Parno Graszt követelte magának a figyelmet a Telekom Nagyszínpad előtt összegyűlt tömegtől, és meg is kapta azt. Lófejes álarcban, rasztában vagy viking sisakban, de mindenkit táncra bírt a pörgős roma zene. Hallhattunk szomorkás és vidám dalokat, de még Tom és Jerry zenéket is. Persze mindezt úgy, hogy a kapatos fiatalok több flakonnyi vizet locsoltak szét tánc közben – ami a nagy melegben senkinek se volt ellenére. A Parno Graszt is kezdett odakozmálni a színpadon, véleményük szerint, akár tojást és szalonnát is süthettek volna hangszereiken. A Fertő-tóról frissen visszaérkezett fürdőzők azonban még ennek is tudták a jó oldalát látni, és a színpad előtt a korláton szárítgatták fürdőruháikat. Eközben szemtanúi lehettünk a cigisodrás egy extrém műfajának: táncolás, úgy hogy közben hátulról fojtogatnak és vizet locsolnak rád: ez a VOLTos sodrás!

A punk zenéből kinyert energiákat dubbal, jungle-lal, és ízes panjabi zenei motívumokkal felturbózó Asian Dub Foundation még a közismerten kukacoskodó angol szaksajtót is levette a lábáról a kilencvenes évek közepén, a ’97-es Rafi’s Revenge megjelenése után pedig világjáró turnéikkal meghatványozták rajongóik számát. A dalszövegeikben a harmadig világ, a bevándorlás és a londoni külvárosi lét nehézségeiről is rendre értekező, szociálisan kiváltképp érzékeny kollektíva élő fellépéseinek elementáris erejét itthon is többször tapasztalhattuk. A soproni koncert ezúttal nem az agitprop, hanem a nettó szórakoztatás jegyében telt: gyomorfalbontó basszus, rengeteg perka, két pörgőnyelvű MC, szirénahangok, és a pattogó jungle alapokat a közönség arcába küldő – szekrényméretű – DJ-pult. A kissé deresedő halántékú, de még mindig hiperaktív, a száz métert olyan 12 másodperc környékén abszolváló ADF-es arcok persze illedelmes vendég módjára minden második számba igyekeztek befűzni a „VOLT Fesztivál” sorokat. Mi pedig illedelmes házigazdák módjára, a végére már köpni-nyelni sem tudtunk.

Lovasi András, a Kispál és a Borz tavalyi megszűnése után teljes mellszélességgel vethette bele magát az addig hobbizenekar státuszban üzemelő Kiscsillagba. Az eredetileg fölösleges, de kreatív energiák levezetésére szolgáló zenekar már születése pillanatában is meglehetősen szórakoztató volt. Vaskos, de iskoláskorúak számára is fogyasztható humoruk és angolszász alapú – alternatív, ugyanakkor végtelenül slágeres – gitárzenéjük hamar komoly rajongóbázisra talált, nem utolsó sorban a felszabadult élő fellépéseknek köszönhetően. A VOLT Fesztivál legnagyobb színpadának közönsége ennek megfelelően igazi headlinernek kijáró rajongással várta őket, és egy percig sem unatkozott a negyvenes férfiak által profin levezényelt koncerten. A kötelező mérőpontok mellett (Fishing on Orfű, Állnak a férfiak, A pénz miatt) Lovasi felszabadult és vicces intermezzói, de Lecsó (Leskovics Gábor) csibészes mosolya, és a színpad előtt percek alatt generálódó össztánc is az égbe emelte a buli színvonalát. A Kiscsillag instant rockzenéje most is, mint mindig a gitározó és a nevetőizmokat vette célba. És naná, hogy betalált!

Az emo-kultúra zászlóshajója tavaly ősszel jelentette meg negyedik nagylemezét, a könnyen megjegyezhető című Danger Days: The True Lives of the Fabulous Killjoys-t. Ennek ellenére nemcsak az új lemez legfrissebb slágereivel töltötték fel a műsort, hanem a The Black Parade legnépszerűbb számait – Welcome To The Black Parade, Famous Last Words, Teenagers – is eljátszották nekünk. A színpadon is bebizonyosodott, hogy az amerikai My Chemical Romance nem igazi emo-zenekar: annyi stílusból merítenek – goth, alternatív rock, pop-punk – és annyi zenekartól vesznek át tételeket – Queen, Green Day, Smashing Pumpkins, stb. –, hogy eklektikus rock operáik még azokat is elszórakoztatják, akik minden taktusnak pontosan tudják az eredetét. Ennek megfelelően nem csak az elvakult tinédzser rajongók töltötték meg a Telekom Nagyszínpad előtti teret, hanem idősebbek is belopakodtak a tömegbe, hogy meggyőződjenek róla, nem egy nyikhaj haknizenekar vette meg őket, hanem tényleg komoly zenei tudás rejlik az emo smink mögött. Nos, a továbbra is vörös frizurában pompázó Gerard Way és társai győzedelmeskedtek: belopták magukat a magyar közönség szívébe, és a kétkedőket is meggyőzhették arról, hogy többek egy jól kitalált marketing-fogásnál.

via volt.hu

Honlap, VPS, Domain, E-mail mind egy helyen! www.innobrand.hu

Be the first to comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..